L'Eden 
Houlgate, Franciaország - 2009.07.11.

Egy este az Édenben

A normandiai partok kedves kisvárosában, Houlgate-ban jártunk egy fesztivál résztvevőjeként. A helyszíni próba után, de még az esti koncert előtt tettünk egy kellemes sétát a homokos parton, majd elfogadtunk egy ígéretes vacsorameghívást. Utunk a belváros egy kellemes kis utcájába, a L'Eden étterembe vezetett. A bejárat mellett nem lehetett nem észre venni a Michelin-jelvényt, melynek első fokozatát az étterem 2007 óta viseli büszkén.
Az Éden kapuján belépve egy kellemes, de egyáltalán nem hivalkodó, sőt inkább jellegtelen, ugyanakkor a részleteket illetően kifejezetten igényes enteriőr fogadja a betérőt. Az asztalokon hófehér damaszt terítők és szalvéták, rajta apró élő orchideák pihentek, - s lévén az étterem tengerparton van - az akváriumban homárok vártak sorsukra. Persze jól tudjuk, a Michelin-csillagot elsősorban a konyha teljesítményére adják.
Vendéglátóinkra bízva sorsunkat, kíváncsian vártuk Nicolas Tougard séf művészetének mai alkotásait.
Hamarosan előttünk állt az előétel, melyen párolt zöldség-korongon marinált makréla pihent kevés vegyes saláta-dísszel, melyben rukola, snidling és apró rózsaszirom is helyet kapott. Mellé pedig a frissen sült bagett folyamatosan érkezett az asztalunkra. Az előételhez - ahogy illik - fehér bort ittunk, mégpedig egy bordói Chateau Haut Pougnan Blanc-t. (A bor cimkéjén érdekes jelölés olvasható: 'Entre-Deux-Mers', ami a 'Két tenger közötti' bortermő területre utal a bordói borvidéken belül. Valójában két folyó, a Dordogne és a Garonne közötti szőlőkről van szó. Jellemző, hogy a borászok a legjobb minőséget adó dűlőiket ennek a bornak tartogatják, és ezeknek - a kategóriájuk legjobbjának tartott - boroknak az elnevezése sem egyszerűen 'bordói', hanem a már említett Entre-Deux-Mers.)
A főétel normandiai marha-steak volt 'á la Créme de Livarot'. A hús a tartózkodó fűszerezés mellett nagyon ízletes volt (bár volt ellenvélemény), melyhez a tálon roston sült rókagomba, sült zöldségnyárs, rozmaring-díszes röszti és egy kis pohárkában a lágy rokfort-jellegű Livarot-mártás csatlakozott. (A camembert sajtokkal is rokon normandiai livarot a camembert-nél előkelőbb pedigrével rendelkezik, mert kizárólag a legjobb sajttermő vidéken - és itt is csakis kis házi műhelyekben - készítik, szigorú szabályok betartása mellett.) A főételhez már egy kiváló bordói vöröset kortyoltunk, amely egy 2007-es Barons de Rothschild Légende volt. A pincészetet a világ legjobb tíz borászata között tartják számon, a Légende-ből 20.000 palack készült. Azt hiszem, erről a borról is sok mindent lehetne mesélni, de talán annyi most elég, ha azt mondom, egyedülálló élmény volt.
Ekkor már egy kicsit aggódtunk az esti koncert miatt, de persze annyira nem, hogy az édességet kihagytuk volna. A desszertes tányérokon egy alma-muffinra ültetett karamellizált mandula-levélen mentával díszített fahéj fagylalt kellette magát. Egy műalkotás.
A kiszolgálás apró bakijait (mert volt ilyen...) a fiatal és vélhetően kevéssé tapasztalt személyzet számlájára írtuk.
Az Eden étteremmel való találkozásunk meglepetés volt számunkra, a konyha remekei pedig még sokáig felejthetetlenek maradnak.

Borok:
Chateau Haut Pougnan, Blanc, 2007.
Barons de Rothschild Légende, 2007.

Képek

Értékelés
Konyha:
Borok:
Felszolgálás:
Hangulat:
Ár/érték-arány:


Jelmagyarázat
Kiváló
Kár lenne kihagyni
Nem rossz
Ha nagyon éhes vagy...
Feledhető