Fülledt, nyári vihar kísérte utunkat Villányba. A vasúti pénztárnál jegyet váltva a pénztáros - látva kis csapatunkat - először egy kiadós villányi UniCum Laude koncertre gyanakodott, azonban a gyanút gyorsan eloszlatta maga a tény, hogy előrelátóan vonattal utaztunk a vörösborok hazájába. Először Szemes József villányi pincéjébe tértünk be kóstolóra. A Rosé, a Portugieser és a Kékfrankos után a szentélyben, a borpincében folytattuk az ízlelést. Igazán ígéretes borok rejtőznek a hordókban: megkóstoltuk a 2005-ös Merlot-t és ugyanebből az évjáratból a Cabernet Sauvignont - itt még külön-külön, de valószínűleg egy gazdag ízvilágú Cuvée-ként találkozhatunk vele legközelebb, palackban. Ahogy lenni szokott: a végére maradt a lényeg: a Kopár dűlőből egy még névre váró kiváló Cuvée. A bő egy órányi kóstolás után sétáltunk át a Fülemüle Csárdába. A gyönyörű környezetben lévő, több mint másfél évszázados épületet az enyészettől mentette meg bő évtizede a tulajdonos. Egy átlagos városi étterem ajtajából talán még vissza is fordultunk volna az üres csárdát látva, itt azonban hét közepén ezen senki sem csodálkozik. Kíváncsiak voltunk, hiszen az itt fogyasztható étkekről már sok jót hallhattunk, s az étlap is a konyhát dicsőítette. Az előételek (Camembert sajt mandulás köntösben, áfonyalekvárral) és levesek (Magyaros gombaleves, Sertésragú leves, Májgaluskás leves) meggyőztek bennünket arról, hogy jó helyen járunk: a fogások elsimították a borok utóízét, s kellemesen oltották éhes gyomrunk erősödő háborgását. A levesek után elsőre talán konvencionálisnak tűnő, de igen ízes fogások (Sonkával-sajttal töltött pulykamell rizibizivel, vagy Csirkemell-szeletek roston sütve, héjas-fűszeres sült burgonyával) mellett igazán elegáns kompozíciók is landoltak tányérainkon. A 'Rablóhús, ahogy mi szeretjük' elsősorban a hús pácolásának módjával nyerte el különleges ízét. A Szüreti csirkepaprikás serpenyőben (ezt különösen ajánljuk) túrógombóccal - a főfogások között is meghatározóan karakteres volt. A Fickós tekercs (fűszeres velővel és gombával töltött sertés tekercs), bár nevével hívta fel magára először a figyelmet, mégis: íz-összhatása is harmonikus egységet mutatott. Ez utóbbihoz mi házi hordós savanyúságot rendeltünk, s nem bántuk meg. Az ételek mindegyike az erősen házias beállítottságú konyhát dicsérte. A valóban igényes konyhát birtokló kellemes hangulatú csárda borkínálata némileg szerénynek mondható, a ház folyóbora pedig kifejezetten gyengének mutatkozott. A bor-becsületet egy 2004-es Maczkó-féle Portugieser mentette meg végül. Desszertként palacsintát ettünk, melyek között a Villányi palacsinta (barackos töltelék, vanília-öntet; - még ha nem is árulta el a titkát: mitől is villányi) volt a győztes. Bor-sor: Szemes Pince: Rose Cuvée, 2006. Portugieser, 2006. Kékfrankos, 2003. Merlot, 2005. és Cabernet Sauvignon, 2005. Cuvée a Kopár dűlőből (Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot) 2005; Fülemüle: Portugieser folyóbor 2006. Portugieser 2004, Maczkó Pince (Villány)